Tuesday, June 2, 2009

Noatah

(11. rész)

Noatah a hó gyermeke. Ott született, ahol a Nap és a jég örökös harcban áll egymással.

Noatah keze nagyon hideg volt, ezért nem érintett meg téged. Csak föléd hajolt, és azt suttogta:
Légy türelmes!

Türelmes vagy, amikor nem teszel mást, csak odafordulsz mások felé, és kinyílsz mindarra, ami körülötted történik.
De türelmesnek maradni nem könnyű. És akkor a legnehezebb, amikor sokáig kell várni valamire. Olykor például nagyon nehéz kivárni, amíg kisüt a Nap, és végre elolvad a hó. Noatah megtanított arra, hogy ne sürgesd az időt: semmivel ne kapkodj, sehová ne siess. Legyen időd kivárni, amíg a dolgok megérkeznek hozzád.

Noatah arra tanított meg, hogy a hó is a testvéred.

(Szöveg: Boldizsár Ildikó)

5 comments:

Kriszta said...

Milyen gyönyörű ruhája van!

Monika said...

Ó,ez az üzenet ma nagyon nekem szólt!!!!Köszönöm!!!

kata said...

köszi :)
A ruhája a nagymamám esküvői blúza volt, melyet én is hordtam fiatal koromban... mondanom sem kell, hogy ma már a csuklómat sem tudom beleerőltetni :/... és ezért, valamint azért, mert a rajta lévő fémpatentoktól teljesen rozsdás lett az anyag, hát szomorúan, de szétvágtam. Végülis, így is mindig emlékezni fogok rá...
A kapucnija meg egy baromi ronda plüssmaci reinkarnációja... :)

Kriszta said...

Micsoda műhelytitkok :)
Te mindenből csodás dolgokat teremtesz!

Piroska Klesitz said...

Gyönyörű szavak, szépséges képek... nagyon várom már, hogy lakjon nálam egy ilyen könyv. Azt hiszem, hogy a családban mostanában születendő piciknek is kell...